a Farkas

Sokan úgy gondolnak a farkasra, mint egy félelmetes fenevadra, a támadó és veszélyes ragadozóra…

Nos, igen, valóban ragadozó, valóban zsákmányt ejt, “hála” a filmiparnak leginkább veszélyes és félelmetes oldalát mutatták be az embernek.

Fontos azonban tisztázni, hogy ez a csúcsragadozó rendkívül hasznos az élővilág ökoszisztémájának egyensúlya szempontjából! Ennek súlyát igazolva talán az elmúlt időkben a legérdekesebb és legösszetettebb tanulmányait és megfigyeléseit olvashatjuk, láthatjuk annak a beavatkozásnak köszönhetően, amely projekt keretén belül 1995-ben Kanadából az amerikai Yellowstone Nemzeti Parkba áttelepítettek 14 szürke farkast. A parkból 1926-ban kihalt az utolsó példány is, a természet egyensúlya pedig felborult, a vadállomány és a növényzet átalakult, a növényevő fajok elszaporodtak, a növények gyérültek, a folyók szabályozatlanná és rombolóbbá váltak.

A farkasok a betelepítését követően a területet belakták, pár éven belül kialakult az élőhelyük, a falkák vadászterületei és szaporodásnak indult az állomány. A várva-várt változás pedig megkezdődött!

 

A farkasok elsődleges prédája a szarvasok és az őzek. Míg sok ember áhitatba esik Bambira gondolva, és az “őzike szemek” kifejezést ismerve, kevesen gondolnak arra, hogy a természetes szelektáció egyik akadálya, hogy ha nincs természetes ellensége ezeknek a prédaállatoknak, elszaporodnak és növényevők lévén egyre több füvet, bokrot, fát és sarjat legelnek le. A farkasoknak köszönhetően a területen élő legelő állatok bizonyos területeket kénytelen voltak kerülni, hisz veszélyessé vált számukra, így ezeken a területeken a növényzet serkenésnek indult. A szintén háborítatlanná vált szurdokban és völgyekben újra megjelentek bizonyos növények, ezzel együtt olyan állatok is, amelyeknek újra “éledt” az életterük, volt hol táplálékhoz jutniuk, fészkelniük, felnevelni az utódokat. A természetes szelektáció a farkasok nyomán újra egészségesebbé tette a prédaállatok, köztük kiemelten az őzek, szarvasok génállományát, a populáció egészségesebb lett, hisz a farkasok rendre a leggyengébb egyedeket ejtették táplálékul.

Évek múltán a megújuló növényvilág magasra nőtt fái egy több énekes- és vándormadarat vonzottak be. A folyók viselkedése is érzékelhető változásnak indult, hiszen szaporodni kezdtek a hódok is, melyek a vízi világ egyensúlyának fenntartásában nagy szerepet játszanak, a folyók oldalában gátakat építenek, melyek hozzájárultak további állatfajok szaporodásának, hiszen fészkeket és búvóhelyeket alakíthattak ki a parti gátakban, így virágozni kezdett a hódok, a vidrák, a vízimadarak, a kétéltűek és a halak élete is. Így a farkasok, akik leginkább az őzekből és a szarvasokból táplálkoztak, eme gyérítésnek köszönhetően számos más állatfajnak “teremtettek” újra életteret.

A farkasok területi hódítása során kiszorították a prérifarkasokat, akik korábban nagy mértékben vadászták le az egereket és a nyulakat. Így hát a rágcsálók száma is nőhetett, ezáltal a rókák, a borzok és a menyétek száma is növekedésnek indult. Újra megjelentek a rétisasok és a hollók, így a ragadozók által elejtett állatok maradványai is táplálékként szolgálhatott. A farkasok által elejtett prédák maradékait még a medvék is örömmel falatozták. Ahogy egyre több bokros és bogyós növény maradt meg és nőtt nagyra, ezzel együtt ahogy egyre több maradék zsákmány állt rendelkezésükre, a medvék száma is nőni kezdett.

Az idő múlásával mind örvendetesebb átalakuláson ment át az élővilág, ezáltal a nagyobb léptékű fejlődés is látszott már. A park vizei korábban akadálytalanul kanyaroghattak a lelegelt, letaposott növényzetű területeken. Ám ahogy a növényzet megújult, száma és élőhelye megnőtt, ahogy cseperedtek a fák, a bokrok, a gyökereik megerősödtek, csökkentették az erózió mértékét, a folyók partjai elkezdtek szűkülni, zúgók, kis tavak alakultak ki, ezáltal még több élőhelyet biztosítva az állatoknak. A folyók partjai már nem változtak nagy mértékben, a növényzet megkötötte a partot, ezáltal kevesebb csuszamlás, part és meder változás – élőhelyek pusztulása – következett be. A folyók viselkedése, intenzitása állandóbbá vált, mely nagy stabilitást adott az állatok és a növényvilág életminőségéhez. Megváltozott a tápláléklánc, a teljes ökoszisztéma, a park földrajza, rengeteg új növény és állat tudott elszaporodni, a világ így vált gazdagabbá a farkasoknak köszönhetően.

Tiszteljük hát és becsülük meg őket, mert nagy kincsei a természetnek!

Az átalakulásról több lenyűgöző videó is készült, itt tekintheted meg az egyiket.